Korábban azt mondtad, elsősorban Spanyolország, másodsorban Anglia vonz. Később a menedzser azt nyilatkozta, hogy jó a Bayern ajánlata, de te mégsem szerződsz a Bundesligába, hiszen a Real Madrid is képben van. Hogyan kerültél aztán mégis Münchenbe?

Ribéry: Minden ajánlatot figyelembe véve, a Bayern Münchenét tartottam végül a legvonzóbbnak. Meg kell mondanom, nem volt könnyű a döntés, ugyanis mindig is arra vágytam, hogy a Bajnokok Ligájában játszhassam. Azért akartam eljönni Marseille-ből , mert ott ezt nem láttam biztosítottnak. Most pedig az a helyzet, hogy az OM játszik majd a BL-ben, a Bayern München pedig nem.

Akkor mégis miért a Bayern?

Ribéry: Mert a klub vezetői végig éreztették, hogy nagyon szeretnének megszerezni, fontosnak tartják, hogy itt játsszam. Nem beszélve arról, hogy olyan terveket szőnek, amelyek számomra nagyon vonzóak. A mostani erősítések pedig jelzik, komolyan is gondolják ezeket. Nem játszunk majd a Bajnokok Ligájában, de ez a Bayern München esetében a szoros kivételt jelenti. Ez szó szerint egy bajnokcsapat.

Fontosak neked a sikerek?

Ribéry: Egy futballista számára, bármennyit is nyer korábban, mindig fontos, hogy győzzön. Nekem ráadásul még nem is sikerült sok mindent megnyerni. A Bayernnal, remélem, nem lesz hiány a titulusokban. A ligakupa alapján a legkevesebb, amit mondhatok, hogy egyik vetélytársunknál sem vagyunk gyengébbek. S csak azért nem teszem hozzá, hogy „sőt”, mert egy-egy meccs alapján még nem akarok konkrétabban fogalmazni.

Sajnáltad, hogy térdsérülésed miatt ki kellett hagynod a ligakupa döntőjét?

Ribéry: Nagyon! Nekem valahogy nincs szerencsém a döntőkkel. A legutóbbi szezonban, két döntőben is játszhattam – a világbajnokságéban és a Francia Kupa fináléjában -, s mind a kettőt elveszítettük. Most végre nyert a csapatom, de én nem lehettem a pályán. Remélem, hogy senki sem gondolja, hogy ezért tudott nyerni a Bayern!

Az előző vicces megjegyzés is jelzi, jókedvű vagy, sikerült hamar beilleszkedni a Bayernbe.

Ribéry: Azt hiszem, ez így van. Szerencsére az első napoktól jól ment a játék, szerintem egy új futballista leginkább ennek segítségével tudja magát elfogadtatni a társaival. Az első edzésnap bemutattak a csapatnak, köszöntöttem mindenkit, akivel tudtam, váltottam néhány mondatot is. Azt éreztem, hogy bár gazdag a keret, s ezért erős a konkurenciaharc, olyan futballisták közé kerültem, akik segítik a másikat, a társukat.

Feltehetően az első napokban Willy Sagnol lehet a legnagyobb segítségedre. Egy régi ismerős az újak között, aki ráadásul a honfitársad, akivel tehát végre franciául beszélhetsz. Kikérted a véleményét a tárgyalások alatt?

Ribéry: Willy 2000 óta játszik a Bayernben, mindent és mindenkit ismer. Érdekes, hogy már a tavalyi világbajnokság ideje alatt is gyakran dicsérte nekem a klubot, és azt is mindig hozzátette: jó itt játszani. Amikor aztán meghallotta, hogy ide szerződöm, csak annyit mondott, jó döntést hoztam. Azóta, mondani sem kell, ő segít nekem a legtöbbet a beilleszkedésben. A tanácsaival is. Alapvetően fiatalember vagyok még, ezért néha jól jön, ha elmondja a véleményét különböző dolgokról.

Uli Hoenessék azt mondták, nem csak hogy egy jól cselező futballistát, hanem egy igazi egyéniséget is látnak benned. Mire gondolhatott?

Ribéry: Ezt elsősorban tőlük kellene megkérdezni. Ami a magam véleményét illeti magamról, úgy gondolom, dolgozik bennem a szűnni nem akaró győzelmi vágy, s ennek a csapatom is a hasznát veszi. Egyáltalán nem ódzkodom attól, hogy ne patyolattiszta mezben jöjjek le a pályáról, ha értitek, mire gondolok.

Hogyan érteted meg magad a társaiddal?

Ribéry: Elsősorban kézzel-lábbal magyarázva. Néhány szót tudok angolul, s most már németül is, próbálom azokat is hasznosítani. S akivel lehet, persze, franciául.

Mikor fogsz már németül interjút adni?

Ribéry: Sajnos, az még odébb van. De igyekszem tanulni a nyelvet, ez mindannyiunk közös érdeke. Vettem egy könyvecskét, amelyben a legfontosabb kifejezések szerepelnek, ezeket próbálom bebiflázni.

Mit tudtál a Bundesligáról, mielőtt idekerültél?

Ribéry: Azt, hogy Európa egyik legerősebb bajnoksága, körülbelül olyan színvonalú, mint a francia. Ugyanakkor a mérkőzéseken talán jobb a hangulat, mert több a néző. Hozzá kell gyorsan tennem, az utóbbi két, Marseille-ben töltött évem során sem lehetett panasz a szurkolókra. Európa egyik legfantasztikusabb közönsége támogatott bennünket a Stade Vélodrome-ban.

S a Bayernről mit tudtál?

Ribéry: Azt, hogy függetlenül a legutóbbi bajnokság eredményétől, ez Németország első számú csapata.

Szerepet játszott a klubválasztásodban, hogy a számodra kifejezetten sikeres világbajnokságnak Németország volt a helyszíne?

Ribéry: Nem, bár kétségtelenül jó szívvel gondolok vissza a tavalyi mérkőzésekre. De a döntésben nem az emlékeknek, hanem a Bayern ajánlatának volt döntő szerepe.

Viszonylag későn robbantál be az elitbe. Szerinted miért?

Ribéry: Nem érzem, hogy bármiről is lemaradtam volna. Huszonegy évesen játszottam először a francia első osztályban, 23 évesen már válogatott, s néhány héttel később világbajnoki résztvevő, sőt világbajnoki ezüstérmes lettem. Huszonnégy évesen a Bayern München s egyben a Bundesliga története legdrágább játékosaként kerültem új klubomba. Szerintem ez nem rossz. Inkább arról van szó, hogy eddig a klubfutballban, kevés sikerben volt részem, s néhány döntésem nem volt olyan szerencsés, mint reméltem.

Például a Galatasarayjal kötött szerződésedre gondolsz?

Ribéry: Igen. Sajnos becsaptak, pedig nagyon megbíztam a vezetőkben. Öt hónap után szinte elmenekültem, de ők még most is pereskednek.

Tavaly nyáron sokáig úgy volt, hogy az Arsenalba, aztán hogy esetleg a Lyonba szerződsz. Végül maradtál Marseille-ben.  Nem bántad meg?

Ribéry: Egyáltalán nem. S ha nem kaptam volna ilyen jó ajánlatokat, talán még mindig az OM-ben futballoznék. Két évet töltöttem ott, s bár voltak nehéz periódusok, a problémákat mindig csak szakmai kérdések jelentették. Nem tudtunk nyerni, pedig a csapat jó volt. Én olyan erősnek gondoltam, amely a Lyonnak is vetélytársa lehet.

Marseille-ben imádtak a szurkolók. Mivel magyarázod ezt?

Ribéry: Talán érezték, hogy én is olyan srác vagyok, mint ők. Hogy komolyan veszem őket, s hogy én is éppen úgy tisztelem őket, ahogy talán ők engem. Tényleg tisztelem őket. Elsősorban azért, mert imádják a futballt. Nem gazdagok, nincs sok pénzük, de arra mindig félretettek, hogy kijöjjenek, s megnézzenek minket a Stade Vélodrome-ban. S még valami: át tudtam érezni a problémáikat. Hasonló környezetből származom, mint a többségük.

Ki volt a kedvenc játékostársad Marseille-ben?

Ribéry: Samir Nasri. Olyan nekem, mintha az öcsém lenne. Fiatal kora ellenére érett futballista, varázslatos technikai képzettséggel. Kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban: szeretném, ha még sokáig boldogítaná a marseille-i szurkolókat, ugyanakkor azt is kívánom neki, hogy minél hamarabb jusson el a legnagyobb európai klubok egyikébe. Bármelyikben megállja majd a helyét.

Marseille-ben azt mondják, éppen úgy segítetted Samir Nasrit, ahogy Zinedine Zidane téged a válogatottnál. S most neki kell a helyedre lépni, ahogyan te foglaltad el a Kékek között Zizou helyét.

Ribéry: Ez jól hangzik, csak, ami a válogatottban betöltött szerepemet illeti, nem egyszerű feladat. Hiszen akit pótolnom kellene, a búcsúja idején a világ legnagyobb futballistája volt.